Mesélek még – #46. történet

Túlterjeszkedő, rosszul kezelt ügyfélkommunikáció – magyar módra

TEGNAP! 2026.02.03. - 2026.02.02.

Tegnap délután, valamikor három körül csörgött a telefonom.
Egy mobilszolgáltatótól hívtak.

Az első mondatnál elakadtunk:
hiába engem hívtak, csak az előfizetővel voltak hajlandók beszélni.
Mondtam, hogy családon belül én intézem az ügyeket, segítek, jelen vagyok.
Nem számított.

Megkértem őket arra is, hogy ne hívogassák a család más telefonszámait, ezek családon belüli vonalak.
Ennek ellenére egy másik szám is megszólalt.

Visszahívtam őket.
Egy ügyintéző vette fel, aki nem hagyott szóhoz jutni.
Nem ügyet akartam intézni.
Nem adatot módosítani.
Csak annyit kértem: hagyjanak békén.

Itt szakadt el a cérna.
Ragaszkodott egy biztonsági kódhoz.
Én viszont nem szerettem volna semmilyen adatot megadni, nem kértem szolgáltatást, nem intéztem ügyet.
Csak jeleztem, hogy a megkeresések nem kívánatosak.

Este fél hat volt.
Nálam négy után már nem ügyintézés van, hanem család és élet.
Úgy tűnik, ezt valaki a másik oldalon teljesen normálisnak érzi.

És ott ültem, csendben,
azzal a kérdéssel, amit egyre többször teszek fel magamnak:

tényleg én vagyok a problémás,
vagy egyszerűen túl messzire ment ez az egész?

#mesélekmég #46történet #túlterjeszkedőkommunikáció #ügyfélkommunikáció #magyardizájn #magyarvalóság #holahatár #hovamegyünk #családidő #digitáliskor #embermaradni #nemnormális #időutazás #20260203 #20260204 

Mesélek még – #46. történet

Egy telefonhívás.
Nem ügyintézés.
Nem segítség.
Hanem egy érzés: valami nagyon félrement.

Túlterjeszkedő, rosszul kezelt ügyfélkommunikáció – magyar módra.
Amikor már nem az a kérdés, ki hívott,
hanem az, hogy hol van a határ,
és mikor lett normális, hogy ezt nem tiszteljük.

Nem balhé.
Nem név.
Egy történet.
Egy kérdés.
Egy korszak lenyomata.

Mesélek még.

Pártl Károly - www.regiujsag.hu