#48. történet MA! 2026.02.02.

A megérdemelt jutalom napja

Ma nem egy tárgyról mesélek.
Nem is egy márkáról.

Ma egy pillanatról.

Arról a ritka napról, amikor egy gondolat végre formát kap.
Amikor nem csak beszélünk róla, nem csak érezzük,
hanem le tudjuk tenni az asztalra:
így néz ki.

A "megérdemelt jutalom" nem taps.
Nem díj.
Nem hangos ünneplés.

Hanem az a csendes érzés, amikor azt mondod magadnak:
ezt ma jól csináltuk.

Ezért van ma itt egy palack.
Nem sör.
Nem üzen.
Csak jelen van.

Mert néha ennyi elég.
Megállni egy percre.
Ránézni arra, ami mögött munka van, gondolat van, együttgondolkodás van.

Nem tudom, révbe értünk-e.
De azt igen, hogy jó úton járunk.

És mielőtt továbbmennénk…

Meg kell köszönnöm Krisztának,
hogy mindezt nem csak kitalálhattuk,
hanem át is élhettük együtt.

Hogy volt bátorságunk egy gondolatot
nem fiókban hagyni,
hanem közös álomként letenni oda,
ahová csak ketten látunk igazán.

Ez a történet nélküle nem lenne ugyanaz.
És talán el sem indult volna.

Köszönöm.

#MegérdemeltJutalom #APillanat #MesélekMég #KözösÁlom #EgyÚt #EgyGondolat #EgyNap #Hála #Együtt #MunkaÉsÉrzés #NemReklám #EmberiPillanat #20260202 

Mesélek még – #46. történet

Egy telefonhívás.
Nem ügyintézés.
Nem segítség.
Hanem egy érzés: valami nagyon félrement.

Túlterjeszkedő, rosszul kezelt ügyfélkommunikáció – magyar módra.
Amikor már nem az a kérdés, ki hívott,
hanem az, hogy hol van a határ,
és mikor lett normális, hogy ezt nem tiszteljük.

Nem balhé.
Nem név.
Egy történet.
Egy kérdés.
Egy korszak lenyomata.

Mesélek még.

Pártl Károly - www.regiujsag.hu