Mesélek még

MA! 2026.02.02. – A megérdemelt jutalom napja 

Ma nem egy tárgyról mesélek.
Nem is egy márkáról.

Ma egy pillanatról.

Arról a ritka napról, amikor egy gondolat végre formát kap.
Amikor nem csak beszélünk róla, nem csak érezzük,
hanem le tudjuk tenni az asztalra:
így néz ki.

A "megérdemelt jutalom" nem taps.
Nem díj.
Nem hangos ünneplés.

Hanem az a csendes érzés, amikor azt mondod magadnak:
ezt ma jól csináltuk.

Ezért van ma itt egy palack.
Nem sör.
Nem üzen.
Csak jelen van.

Mert néha ennyi elég.
Megállni egy percre.
Ránézni arra, ami mögött munka van, gondolat van, együttgondolkodás van.

Nem tudom, révbe értünk-e.
De azt igen, hogy jó úton járunk.

És mielőtt továbbmennénk… 

Meg kell köszönnöm Krisztának,
hogy mindezt nem csak kitalálhattuk,
hanem át is élhettük együtt.

Hogy volt bátorságunk egy gondolatot
nem fiókban hagyni,
hanem közös álomként letenni oda,
ahová csak ketten látunk igazán.

Ez a történet nélküle nem lenne ugyanaz.
És talán el sem indult volna.

Köszönöm.

#MegérdemeltJutalom #APillanat #MesélekMég #KözösÁlom #EgyÚt #EgyGondolat #EgyNap #Hála #Együtt #MunkaÉsÉrzés #NemReklám #EmberiPillanat #20260202 

2026.02.02. – 18 nap csend után megjött a válasz
(a 16. történet folytatása · 2026.01.15.)

Ez közhírré tétetik.
Az utcánkban hiányzó táblák ügyében írásos, hivatalos választ kaptam.

1. január 15-én
   kimentem, megnéztem, lefotóztam, leírtam,
   és nem elküldtem – bevittem.

18 nap múlva válasz érkezett.
A hiányzó táblák pótlását megoldják.

A tanulság egyszerű:
szó elszáll, írás megmarad.
Nem szégyen kérdezni.
Le kell írni a kérdést.

Ígéret szép szó – ha betartják, úgy jó.

Köszönöm a város önkormányzatának,
hogy megtiszteltek a válasszal.

#mesélekmég #közhírrététetik #18napcsend #megJöttAVálasz #szóelszállÍrásMegmarad #állampolgár #közérdek #önkormányzat #utcatörténet #helyiügyek #kérdezniNemSzégyen #írásban #lakókörnyezet #közlekedés #tanulság 

A 43. történethez csatlakozva – MA. 2026.02.02.

A negyvenharmadik történethez ma egy új pillanat csatlakozik.
2026. február 1.

Azt hiszem, az egyik legnagyobb lépést tettem meg ma.
Nem látványosat.
Nem hangosat.
Egy borítékot.

Feladtam egy levelet.

Magyar állampolgárként éltem azzal, amiről úgy tudom, hogy jogom van hozzá.
Az Alaptörvény szerint jogom van véleményt formálni, kérdezni, közérdekű ügyben megszólalni.
Nem követelni.
Nem számon kérni.
Kérdezni.

A levél elment.

A feladás maga egyszerű volt, mégis furcsa érzésekkel teli.
Régen, emlékeim szerint, volt külön egészségügyi minisztérium.
Ma már más a struktúra, más a név, más az út.
A boríték viszont maradt.

Bélyegek.
Sok bélyeg.
2026-ban.

Miközben tudom, hogy egy digitális rendszerben elég lenne néhány sor, egy kattintás, egy visszaigazolás arról, hogy a feladás költsége rendezve van.
De ezek most nem fontos kérdések.
Majd egyszer.

A fontos az, hogy megtettem.
Elment.
Nem az ügyfélkapun.
Nem névtelenül.
Nem eltűnve egy rendszerben.

Hanem papíron.
Névvel.
Aláírással.

És nem is a levél tartalma a lényeg.
Bárki írhatna bármit.
Mert ha jól tudom, állampolgárként joga van kérdezni.
Ez nem kiváltság.
Ez alap.

A valódi kérdés nem az, hogy mit írtam.
Hanem az, hogy megtisztelnek-e bármilyen válasszal.

Nem gyors válasszal.
Nem politikai válasszal.
Nem kifogásokkal.

Csak válasszal.

Ma nem a kérdés volt a lényeg.
Hanem az, hogy meg mertem tenni.
És igen, bevallom: büszke vagyok rá.

Nem azért, mert különleges lenne.
Hanem azért, mert normális.

Mesélek még.

#meselekmeg #43tortenet #allampolgarkent #kerdezni #kozerdemu #nyiltlevel #jogomvan #magyarallampolgar #papirbazartido #pillanat 

45. történet. MA! – 2026.02.02.

SPAR. Szolgálunk és védünk. Újságok.

Minden nap elmegyek a közeli üzlethez, megveszem a friss napilapokat.
Nem megszokásból. Azért, mert mindig remélem, hogy felcsillan bennük valami – egy kép, egy mondat, egy gondolat, amin érdemes megállni.

Ma már az érkezésnél megálltam.

Rendőrautó az üzlet előtt. Ritka látvány errefelé – olyan, mint a fehér holló.
Nem az lepett meg, hogy ott volt. Hanem az, hogy eszembe jutott: ezt meg kell mutatnom a gyerekeimnek. Hogy a rendőr is ember. Neki is kell reggelizni. Évek óta nem láttam ilyet, ezért megörökítettem a pillanatot: az autót, az üzletet, a hétköznapot.

Ekkor szólított meg a rendőr.
Jó reggelt kívánt – és megkérdezte, miért fotózom őt.

Meglepődtem. Nem őt fotóztam.
A rendőrautót és az üzletet. A helyzetet. A pillanatot.

Nem volt ebben semmi több, mégis bennem maradt.
Talán azért, mert mást képzeltem. Azt hittem, viccesen felkapja a szendvicset, amit venni jött, rám mosolyog, és azt mondja: "Na, akkor most egy fotó." Egy hétköznapi, emberi pillanatot.

De nem így történt.

És ilyenkor óhatatlanul elindul bennem egy gondolat.
Mit jelent ma az, hogy szolgálunk és védünk?
Kit szolgálunk? Mit védünk? Hol húzódik a határ a jelenlét és a számonkérés között?

Bent, az újságos polcnál a nap folytatta a kérdezést.
Egymás mellett két arc, két irány, két világ. Nem nevekben, nem pártokban gondolkodom – érzésekben. Nap mint nap ott motoszkál bennem a kérdés: miért ez, miért az.

Egy másik címlapon egy mondat akadt meg bennem: "kívül tudom tartani".

És ilyenkor mindig ugyanaz jut eszembe: ha valamit valóban kívül akarunk tartani, azt nem reklámozzuk. Nem hirdetjük. Főleg nem ott, ahol a gyerekeink a múltat tanulják, miközben a jövő képét rakják össze magukban.

Nem állítás ez.
Csak egy reggeli történet.
Egy rendőrautóval, néhány újsággal, és egy meglepő kérdéssel, ami bennem maradt.

#mindenapegyújság #meselekmeg #45történet #reggelitörténet #pillanat #gondolat #kérdések #szolgálunkésvédünk #hétköznapok #újság #rendőrautó #spar #emberség #csendeskérdések #papírbazártidő 

A negyvennegyedik történet

"A múltat sokan gyűjtik – de csak kevesen értik, miért."

2026.01.29 – 2026.02.01 (három nappal ezelőtt történt)

Segítséget szeretnék kérni tőletek – nem tárgyakat keresek.
Egy könyvön dolgozom.
Nem katalógus.
Nem árlista.

Emberek és történetek.

Olyan gyűjtőket keresek (kb. 100 főt),
akik bármit gyűjtenek a múltból:
kártyákat, dobozokat, paklikat, újságokat, rádiókat, vasalókat,
ékszereket, festményeket, érdekességeket – teljesen mindegy mit.

A kérdés nem az, mit gyűjtesz.
Hanem az, miért.

– Miért kezdted?
– Mit ad neked?
– Miért fontos?
– És a legnagyobb kérdés:
mi lesz a gyűjteményeddel, ha te már nem leszel?

Sokszor a válasz ennyi:
"Ezen még nem gondolkodtam."

Ha gyűjtő vagy, vagy ismersz olyat, akit ez megszólítana,
írj nekem e-mailt:
📩 regiujsag@gmail.com

Pár sor is elég. Beszélgessünk.

Üdvözlettel:
Károly Pártl
www.regiujsag.hu

És ami ezután történt…

Három nappal ezelőtt, 2026. január 29-én ezt a pár sort írtam ki.
Egy kérést.
Egy segítségnyújtást.

Őszintén mondom: nem hittem volna, hogy ez létezik.

Hogy ennyi ember megáll.
Elolvas.
És azt mondja: igen, ez megszólított.

Levelek érkeztek.
Történetek.
Bizalom.
Nyitottság.

Szeretném megköszönni – a saját nevemben – mindenkinek,
aki írt, jelentkezett, gondolkodni kezdett, vagy csak annyit mondott:
"Ezen most először elgondolkodtam."

Ez még csak a kezdet.
Lesz folytatás.
Ígérem.

#mesélekmég #negyvennegyediktörténet #papírbazártidő #gyűjtők #gyűjtés #múlt #emlékezet #történetek #emberekéstörténetek #könyvkészül #közösség #bizalom #háromnap #folytatáskövetkezik 

Nem értem, pedig látom

Ma. 2021.02.01.
Két napja. 2026.01.30.
Huszonkilenc napja. 2026.01.03.

Nem események ezek.
Nem hírek.
Csak pillanatok.

Ugyanaz a látvány.

Más dátum.
Ugyanaz az érzés.

És amikor egy érzés visszatér,
akkor az már nem véletlen,
hanem kérdés.

Látom a mentőt.
A színét, a fényét, a mozdulatot, ahogy halad.
Minden porcikám azt mondja: emberhez megy.

Aztán elolvasom a feliratot.

Áruszállítás.

— Azon gondolkodom, hogy a sürgősségi áruszállítás talán nem embert visz, hanem mindazt, ami az ember ellátásához szükséges: vért, gyógyszert, eszközt. 

T.B.E. Áuszállítás

— Azon gondolkodom, mit is jelenthet ez a TBE: talán társadalombiztosítási egység, talán egy belső rendszerjelölés – de kívülről nézve inkább kérdés marad, mint válasz.

— utánanéztem, keresgéltem, forgattam a rövidítéseket, és a tbe-re igazából csak egészen más jelentéseket találtam: egészségügyben például a kullancs által terjesztett agyvelő- és agyhártyagyulladás rövidítéseként, máshol pedig műszaki vagy tudományos jelölésként – olyan értelemben, ahogy itt látom, nem igazán adja meg magát.

Sürgősségi.

— A "sürgősségi" talán nem mást jelent itt, mint azt, hogy az idő számít: nem késhet, nem várhat, mert minden percnek következménye van.

Értem, mit jelent.
Értem a funkciót, az indoklást, a magyarázatot.
Értem, hogy vér, gyógyszer, szerv, eszköz.
Értem, hogy időkritikus.
Értem, hogy fontos.

De nem értem, miért kell mindezt ugyanazzal a képpel elmondani,
amely nekem eddig az emberről szólt.

Nem haragszom.
Nem vádolok.
Nem kérek számon.

Csak nem értem.

Ha van pénz a fényre, a szirénára, az elsőbbségre,
akkor miért nincs egy jelzésre,
egy másik festésre,
egy mondatra a látványban,
ami azt mondja:
nyugi, most nem embert viszünk – de az emberért megyünk.

Mert a szó számít.
A látvány számít.
És néha egy matrica többet mondana, mint száz magyarázat.

Lehet, hogy a rendszer jól működik.
Lehet, hogy minden rendben van így.

Csak bennem nincs.

És ez az a pillanat,
amikor látom –

De nem értem.

És éppen ezért úgy döntöttem, hogy nyílt levélben fordulok az egészségügyért felelős államtitkár úrhoz. 

Nem vádat keresek, hanem magyarázatot. Ő az az ember, aki szakmailag rálát erre a rendszerre, és akitől egy magyar állampolgár joggal várhat választ arra, amit lát, de nem ért. 

Az alábbiakban közzéteszem azt a nyílt levelet, amelyet az egészségügyért felelős államtitkár úrnak írtam – nem indulattal, hanem azért, hogy szakmai választ kapjak egy számomra nyitva maradt kérdésre.

A végén már nincs kérdésem. Csak reményem.
Bízom benne, hogy magyarként, emberként és apaként is megtisztelnek egy válasszal. A levelet holnap feladom. Addig marad a várakozás – és a gondolat, hogy kérdezni még mindig lehet és érdemes. 

#meselekmeg #nyiltlevel #kerdezek #kozerdemu #egeszsegugy #mentoszolgalat #kozugy #allampolgarkent #emberkent #parbeszed 

Negyven éve 2026 - 1986 Commodore 64.
Ma AI. 

Mindig viccesen mondtam:
"én még a Commodore 64-es korszakból jövök."
És most, negyven évvel később,
kezdem igazán élvezni –
és megérteni –,
milyen elképesztő ugrást tett a világ (A.I.)

Nem az a félelmetes,
hogy nulláról százra jutni mennyi idő, mennyi türelem,
mennyi veszteség és mennyi élmény kell ahhoz,
hogy idáig eljuss.

Hanem az, hogy
ez az út ma már pillanatok alatt átugorható.

És ott a kérdés:
mi lesz akkor,
ha ez olyanok kezébe kerül,
akik nem járták végig az utat.

Bennem is ott a mérleg.
Az egyik oldalon a fék.
A másikon a lehetőség.

De egy dolog biztos.
Akármennyire is AI:
én vagyok.

Zárszóként csak ennyi:

👉 Isten óvjon meg minket.

#MesélekMég #PapírbaZártIdő #Commodore64 #AI #NegyvenÉv #IdőÉsTürelem #NullárólSzázra #EmberiFelelősség #TechnológiaÉsEmber #Emlékezet #Tapasztalat #Határ #IstenÓvjonMegMinket 

MA. 2026.01.29. novum!?

Ma nem egy újságot vettem a kezembe.
Ma elküldtem egy levelet.

Egy levelet, amire régóta készültem.
Egy levelet, amiben benne van minden, amit évek óta csinálok:
régi újságok, történetek, emlékek, kudarcok, felismerések – és a vágy, hogy mindez egyszer könyv formájában is éljen tovább.

Ma tettem egy lépést.
Nem nagyot. Nem hangosat.
De olyat, amire nagyon régóta vágytam.

Hogy mi lesz belőle? Nem tudom.
De azt igen, hogy nem maradt bennem a "mi lett volna, ha…".

Mesélek még.
És most először nem csak magamnak.

#mesélekmég #papírbazártidő #ma #lépés #álombólvalóság #régiújság #sajtótörténet #magyartörténelem #történetmesélés #könyvút #elsőlépés #nemmaradtbennem #időutazás #regiujsag 

Egy könyv. Egy történet. Egy korszak.
Limitált kiadás, most előrendelhető.

 #limitáltkiadás #előrendelhető #könyv #történet #korszak #időutazás #papírbazártidő #gyűjtőknek #különlegesség #mesélekmég #regiújság #regiujsag

124 évvel ezelőtt – ugyanaz a név, két világ. 2026.01.29 - 1902.03.16. – L'Illustrazione Italiana

Ha kimondom azt a nevet, hogy Hunyadi János,

nekem azonnal Nándorfehérvár jut eszembe.
A déli harangszó.
A törökverő.
Egy név, amit történelemórán tanultunk,
és amit nem magyarázni kell, hanem érezni.

És közben itt van egy olasz újság, 124 évvel ezelőttről.
Nem csata, nem vár, nem kard.
Hanem egy reklám.

Egy Hunyadi János nevű gyógyszerkészítmény hirdetése.
Gyors hatás.
Biztos eredmény.
És egy határozott figyelmeztetés a végén:

"Diffidare delle contraffazioni."
— Óvakodj a hamisítványoktól.

És ekkor áll össze a kép.

Ami nekünk történelem,
az ott már bizalom.
Ami nekünk nemzeti emlékezet,
az ott minőségjelző.
Egy név, ami annyira ismert, hogy hamisítják.

"Hunyadi János" gyógyszer / gyógyvíz palackok 

Ugyanaz a név.
Két világ.
Egy közös pont:
az emberek hittek benne.

Van, akit a történelem hősként őriz meg.
Van, akit Európa márkanévvé emel.
És néha a kettő…
ugyanaz az ember.

#124Éve #1902 #HunyadiJános #Nándorfehérvár #DéliHarangszó #Törökverő #OlaszSajtó #Reklámtörténet #KollektívEmlékezet #PapírbaZártIdő #MesélekMég #RégiÚjság #EurópaiEmlékezet

**MA! 2026.01.29. 2 NAPJA! ÉS MEGVAN A SZIKRA!**

Két napja vonatoztunk.
Nem program, nem cél.
Majd egyszer elmesélem.

Az ablakon túl daruk. Sok daru. Olyanok, amiket az ember nem csak néz, hanem ismer. A mozgásukat, a súlyukat, a csendes erejüket. Volt egy idő, amikor ebben éltem. Daruzás. Munka. Mindennapok. Szerettem.

Vonat. Daru.
Ugyanaz az érzés, mint két napja a vonaton.

És akkor összeért minden.
A daruk az ablakból.
A kupola az újságból.
Ikrek.

Ilyenkor jön rá az ember, hogy ez az ország nagyon kicsi.
Egy vonatút, egy újságfotó, és máris visszavisz oda, ahol egyszer már jártál.

Ez volt a szikra.
A többit majd mesélem.

Mesélek még.

#mesélekmég #egyújságegytörténet #vonatozás #szikra #daruk #vasúttörténet #múltésjelen #nosztalgia #felismerés #időutazás #papírba_zárt_idő #regiujsag 

MA – 2026.01.28.
Ma-tegnapja (Blikk – Stohl András)

A mai reggeli újságok favoritja számomra a Blikk.
Nem a kiadó miatt, és nem az elmúlt időszak botrányai miatt, hanem a benne szereplő személy miatt jelent sokat.

Stohl Andrást tisztelem és becsülöm azért, mert felelősséggel felvállalta a tettét, viselte annak következményeit, és nem süllyedt el. Nem tűnt el gondolatilag sem, hanem kimondta: felelek érte, és megmutatom, hogy ember vagyok.

Kevés ember képes erre.
Ezért ez az újság ma nem botrányt jelent számomra, hanem egy történetet a felelősségről, az önismeretről és a felállásról.

Szóval: gratulálok, András.

Egy apró személyes zárógondolat:
Meglátogattunk egy helyet is, ami számomra régi emlékeket hordoz — és amelyről most már más szemmel is hall az ember. Erről majd a következő Mesélek még történetben.

#maTegnapja #MesélekMég #EgyÚjságEgyNap #Időutazás #PapírbaZártIdő #Felelősség #Felállás #Önismeret #Történet #Emlékek #RegiUjsag #regiujsag 

Szia Kata!
Örömmel elfogadjuk a meghívásodat, hogy mi készíthessük el a saját meglepetésünket – az élménnyel együtt.
Ígérem, ott leszünk, mert ebből egy igazán jó történet kerekedik majd 😀

Károly & Kriszti

Tegnap. 2026.01.26. (36. regiujsag emlék)

Lehet, hogy kicsi lépés.
Otthon mégis nagy.

A világ legbüszkébb magyarja vagyok.
A világ legbüszkébb embere.
És a világ legbüszkébb társa.

Nem azért, mert kész van valami.
Hanem azért, mert hiszek benne:
a nagy ötletek álmokból születnek.

"Ez Krisztám ötlete.
Egy álom, amit ő álmodott meg,
és amit az alábbi képeken látsz." 

Nem magyarázom túl.
Nem bontom ki minden gondolatát.

Tudom, miért töltöm fel.

Mert egy álom néha csak ennyit akar:
hogy megszülessen,

**"hogy elrakd egy fiókba –
ez a fiók a Mesélek még.

Egy történetfiók,
amit bármikor ki lehet húzni,
és el lehet mondani:
ez a mi ötletünk volt,
ez a mi gondolatunk volt.

Akkor is,
ha más valósítja meg.
Akkor is,
ha más kölcsönveszi.
Akkor is,
ha más megveszi."**

Aztán egyszer jön valaki,
aki kihúzatja veled azt a fiókot.

Ez nem egy "mi csináljuk meg" történet.
Ez egy "átadjuk" történet.

Egy ötlet,
amit nem birtokolni akarunk,
hanem továbbadni annak,
aki majd életre kelti.

#meselekmég #álombólszületett #kicsilépesnagytörténet #egyötletegyálom #megérdemeltjutalom #álmodozniér #fiókbólelvétve #idővelminden #arkánum #papírbazártido #regiujsag #magyarötlet #nemmihanemők #átadottálom #történetkezdete 

Álmokból lett valóság! 

🧷 George de Mestral – tépőzár

Kirándulás után kis bogáncsok tapadtak a kutyájára.
Nem lesöpörte – megnézte mikroszkóp alatt.

Ez lett a Velcro.

📝 Spencer Silver – Post-it

"Sikertelen" ragasztó: gyenge, nem tapad rendesen.
Évekig senkit nem érdekelt – míg valaki könyvjelzőnek kezdte használni.

Ma minden irodában ott van.

📖 Mary Shelley – Frankenstein

1816, "a nyár nélküli év".
Shelley egy rémálmot látott: egy ember mesterséges életet teremt.

Ez nem mese: a regény konkrét álomleírásból született, amit ő maga rögzített.
Ez lett a modern sci-fi alapköve.

Álmokból indul.
Egy gondolatból. Egy csendes éjszakából.
Aztán egyszer csak ott van előtted a valóságban.

Mosolyban. Ölelésben. Egy közös pillanatban.
És igen – néha egy "megérdemelt jutalomban" is.

Kívánom, hogy az álmaid valóra váljanak, kedvesem. 💙

Nyertem.
Nem pénzben. Nem zajban.
Gondolatban.
És ez most csak Neked szól, Krisztám. 🤍

#nyertem #gondolatból #csendben #belsőgyőzelem #csakneked #pillanat #instagondolat #nemmindenpénz

MA! 2026.01.27. – GÁZ VAGY NEM GÁZ (37. regiujsag emlék)

Két újság van előttem.
Ugyanaz a nap. Ugyanaz a hír.
És mégis: két teljesen más mondat.

Az egyik azt mondja: "Jön az oroszgáz-stop"

A másik azt mondja: "Az Európai Bírósághoz fordul Magyarország"

Nem politizálok.
Csak ülök, olvasok, és nem értem.

Nem a gáz kérdését nem értem.
Nem is azt, hogy ez kinek jó vagy kinek rossz.
Hanem azt nem értem, miért nem lehet elfogadni azt, amit többen akarnak.

Mert az Európai Unió 27 országból áll.
És tudjuk: többen vannak a nyugati tagállamok, mint a keletiek.
Ez szám. Nem vélemény.

És ha egy közösségben többen mondanak valamire igent,
akkor általában azt szoktuk mondani: ez a közös döntés.

Akkor itt miért nem így van?

Miért kell jogi utakat keresni,
miért kell vitatni, perelni, halasztani,
amikor a többség már eldöntötte?

És itt jön az én igazi nem értemem.

Mert ha egyszer beléptünk ebbe a közösségbe,
ha elfogadtuk a szabályokat,
akkor nem az lenne a logikus, hogy elfogadjuk a döntéseket is?

Lehet, hogy fáj.
Lehet, hogy drága.
Lehet, hogy nehéz.

De a közösség nem mindig kényelmes.

És amikor a Magyar Nemzet címlapját nézem,
akkor nem az jut eszembe, hogy "igaza van" vagy "nincs igaza",
hanem az, hogy miért nem tudjuk kimondani egyszerűen:

többen így akarják,
mi pedig ennek most a részesei vagyunk.

Két újság.
Két megközelítés.
Egy közösség.

És én itt ülök, újságok között,
nem állást foglalva,
csak kérdezve:

hol van a határ a közös döntés elfogadása és az egyéni érdek védelme között?

Ez nem politika.
Ez együttélés.

#meselekmeg #papirbazartido #egyujagketvalosag #gazvagynemgaz #oroszgaz #eu27 #keletnyugat #dontes #nemertem #tortenetmeseles #regiujsag #idoutazas #kortortenet #maitortenet 

Merj nagyot álmodni.
A többit majd útközben megoldod.

#merjnagyotalmodni #meselekmeg #gondolat #inspiracio #megérdemeltjutalom

MA – 2026.01.26.
TISZTELET (35. regiujsag emlék)

Kevesen vagyunk ebben az országban, akik a múltat, az emlékeket nem csak őrzik, hanem vissza is adják másoknak – szolgáltatáson, történeten, élményen keresztül.
Ezért a legnagyobb tiszteletem mindazoknak, akik ezzel foglalkoznak.

Pontosan tudom, hány év, hány éjszaka és nappal ment el úgy, hogy közben a családtól távol dolgoztak azon, hogy létrejöjjön az, ami ma már természetesnek tűnik a kívülállóknak.
És szívből mondom: akit én ismerek ebből a világból, mind szívvel-lélekkel adja át azt az élményt, amit én magam is kínálok.

Ennek a történetnek most az a lényege, hogy szeretném bemutatni őket – nem hivatalosan, nem kívülről, hanem úgy, ahogyan én látom őket.

Az arcanum.hu. számomra nem csak egy adatbázis.
Hanem egy olyan alap, amire lehet támaszkodni, ha az ember komolyan gondolja a múlt megőrzését, értelmezését és továbbadását.

És most hadd mondjak ki valamit, amire őszintén büszke vagyok:
folyamatban van egy egyeztetés egy közös beszélgetésre az Arcanum tulajdonosával / alapítójával.
Nem titok, nem marketingfogás – egyszerűen időhiány miatt ez a találkozás még várat magára.

De meg fog történni.

És ígérem:
abban a pillanatban, ahogy ez a beszélgetés létrejön, jelzek,
és leírom mindazt az élményt, gondolatot és tanulságot, amit ez számomra jelentett.

Mert ezek a beszélgetések nem magánügyek.
Ezek közös ügyek.

#arcanum #arcanumhu #digitalisarchivum #ujsagarchivum #multmegorzese #papirbazartido #tortenelem #kutatas #kozoskincs #magyarmult 

– Újságmúzeum nevére sokáig irigykedtem. Aztán rájöttem, hogy ez a név pontosan ott van a helyén – annál az embernél, aki méltón használja. 🙂👍 –

ujsagmuzeum.hu Bevallom, korábban nem nézegettem annyit az oldalát, mint mostanában.
De számomra ő az az ember, aki az újságokon keresztül képes visszaadni egy híresség élettörténetét.
Nem legendát gyárt, nem újramesél – hanem hagyja, hogy a korabeli lapok beszéljenek helyette.

Az Újságmúzeum mögött álló Sal Endre munkája ilyen értelemben különleges:
nem az újság a főszereplő, hanem az ember, akit az újságokon keresztül meg lehet érteni.

Ismerjük egymást.
De azt hiszem, még egyikünk sem jutott el oda, hogy leüljünk egy beszélgetésre.
Nem interjúra. Nem nyilvános szereplésre.
Csak beszélgetni arról, hogy ki miért kezdte el,
mit jelent számára az újság,
és mit jelent az idő, amikor már nem csak gyűjtünk, hanem felelősséget is hordozunk.

#ujsagmuzeum #ujsagmuzeumhu #ujsagtortenet #sajtortenelem #papirbazartido #emlekmegorzes #multesjelen #tortenetmeseles #kozoskincs 

A szulinapiujsag.hu szerintem egy nagyon nagy ötlet.
A múltat a jelennel összehozni – vagy inkább átszerkeszteni – olyan érzékenyen és pontosan, ahogy ők csinálják: le a kalappal.

Ismerem a tulajdonost.
Ahhoz képest, hogy mennyiszer futunk össze, bevallom, a mai napig nem kérdeztem meg tőle, honnan jött az ötlet.
Mi volt az a pillanat, az a hiányérzet vagy felismerés, ami elindította ezt az egészet.

De meg fogom tenni.
Mert az ilyen ötletek nem maguktól születnek.
És az ilyen történeteket érdemes meghallgatni.

Ez a beszélgetés még várat magára.
De megérik rá az idő.

#szulinapiujsag #szulinapiujsaghu #szemelyesemlek #kulonlegesajandek #multesjelen #ujsagok #emlekek #tortenetmeseles #meglepetes 

A meglepkek.hu sokáig fejtörést okozott nekem.
Nem azért, mert ne értettem volna, mit csinálnak – hanem mert idő kellett, mire ráéreztem a lényegére.

Ma már azt mondom: hihetetlen, amit csinálnak.
Mert valójában ugyanazzal dolgozunk.
Mi újságokkal, történelemmel, papírba zárt idővel.
Ők emberekkel, pillanatokkal, meglepetésekkel.

Csak a forma más.
Az irány ugyanaz.

Ők olyan élményeket adnak tovább, amelyek nem ott érnek véget, amikor átadják őket.
Hanem később válnak emlékké.
És végül – történetté.

Ezért érzem azt, hogy egy nyelvet beszélünk.
Más eszközzel, de ugyanazzal a szándékkal.

#meglepkek #meglepkekhu #meglepetes #elmenyajandek #szemelyeselmeny #emlekek #tortenetmeseles #oromadas #kulonlegespillanat 

Tisztelet mindenkinek, aki papírba zárt idővel dolgozik.
Talán egyszer nem ártana leülnünk együtt egy kávé mellé, és csak beszélgetni arról, hogy ki miért kezdte el. 

Üdvözlettel,
Pártl Károly
regiujsag.hu

#tisztelettel #multesjelen #ujsagok #emlekek #papirbazartido #ujsagmuzeum #arcanum #szulinapiujsag #meglepkek #idoutazas #tortenetmeseles #ertekteremtes #kozosugy 

– Ez a nap. Ez a kép.
Most értettem meg, mit jelent nekem.
Te pontosan tudod.

Ma nem magyarázok túl semmit.
Van, amit elég csak érezni.
Köszönöm. 🤍

#ezanap #egykep #mostertettemmeg #jelentesevan #pillanat #emlek #csaktudod #koszonom

Hét éve.
2013.03.10.
És ma: 2026.01.26. (34. regiujsag emlék) 

Barátság

Hiszem, hogy mindenkinek van az életében egy szikra.
Egy kép. Egy hír. Egy újság.
Valami apró, ami egyszer csak előhív egy nevet, egy arcot, egy érzést.

Az enyém ma egy újság volt.

Kevés emberre mondhatom el, hogy barátom volt.
Még kevesebbre, hogy barátomnak fogadtam.
Marci közéjük tartozik!

Az élet ment tovább. Nem volt nagy szakítás, nem volt dráma.
Csak csend lett.
És ez a csend ma már tudom: nem volt korrekt.

A véletlenek véletlene, hogy tegnap összefutottunk.
Egy pillanat. Egy köszönés. Semmi több.
Ma pedig kezembe került az újság, és hirtelen minden összeért.

Rájöttem valamire, amit hét éve halogatok kimondani:
nem az volt a baj, hogy nem folytattuk a barátságot.
Az volt a baj, hogy nem voltam elég tiszteletteljes ahhoz,
hogy elmondjam az okát.

Nem tartozik senkinek barátsággal az ember.
De tisztességgel igen.
Egy mondattal. Egy magyarázattal. Egy lezárással.

Ez maradt bennem ma.
Nem harag. Nem vád.
Csak egy felismerés.

És ha van értelme ezeknek a szikráknak –
képeknek, híreknek, újságoknak –,
akkor talán pont az, hogy időben szólnak:
itt lettél volna méltatlan.

Itt még lehet embernek lenni.

#baratsag #emlekek #szikra #eletkepek #mult #talalkozas #veletlenek #ujsag #idopontok #emberiseg #tisztelet #gondolatok #meselekmeg #regiujsag #papirbazartido  

Na azért legyen egy kis titkunk 😘🥰❤️ 😃

#családititok #donaldnyomoz #apuéslánya #valaholelkelkezdeni #instanapló 

8 ÉVE! 2018 - 2026.01.25. Replika, másolat vagy sem – de a miénk

Nyolc év.
2018 és 2026 között pontosan ennyi idő telt el azóta, hogy először találkoztam ezzel az újsággal.

Emlékszem a napra.
Több száz kilométert utaztam annak reményében, hogy egy különleges, eredeti újsággyűjteményt találtam. Olyat, amiért érdemes elindulni, megnézni, kézbe venni. Akkor még úgy gondoltam, valódi lapszámok várnak rám – a múlt kézzel fogható darabjai.

Amikor azonban átvettem, furcsa érzésem támadt.
Nem tudtam azonnal megfogalmazni, miért, csak azt éreztem: valami nem stimmel. Mintha másolat lenne. Nem kezdtem el azonnal kutatni, nem foglalkoztam vele mélyebben. Félretettem. Eladni nem mertem – és talán nem is akartam. Azóta is ott volt, kérdésként.

Az évek során újra és újra előkerült.
Számtalan megkeresést kaptam:
– Mit érhet ez az újság?
– Ritkaság?
– Érdemes vele foglalkozni?

És őszintén: sokáig én sem tudtam a választ.

Most viszont úgy döntöttem, utánanézek. Nem azért, mert el akartam adni – hanem mert meg akartam érteni. Ki adta ki? Mikor? És főleg: miért?

A kutatás közben érdekes dolgokra jöttem rá.

Kiderült, hogy ezek az újságok nem eredeti lapszámok, és nem is klasszikus értelemben vett reprint kiadványok. Inkább másolatok, emlékezeti célú reprodukciók. A második világháború időszakához köthetők, és nagy valószínűséggel a Hadi Krónika 2002 körül megjelent sorozatának mellékleteiként kerültek forgalomba. A sorozat 80 számból állt, és a kiadványokhoz újságreprodukciók, dokumentumok és poszterek is tartoztak.

Ez nem sajtótörténeti hitelesítés volt.
Ez emlékezés.

Bevallom, meglepett.
Soha nem találkoztam még azzal, hogy Magyarországon bárki magáról egy újságról próbált volna megemlékezni. Nem egy eseményről, nem egy személyről – hanem magáról az újságról mint jelenségről. A címről. A fejlécről. Arról, amit egykor képviselt.

És ha őszinte akarok lenni:
kivéve magamat. 

Mert bennem régóta él a vágy, hogy ezt megcsináljam. Hogy ne csak a hírekről beszéljünk, hanem azokról a lapokról is, amelyek ezeket a híreket hordozni tudták. Mert ezek az újságok nemcsak információt adtak – világnézetet, hangulatot, korszakot közvetítettek. 

Ezért fontos kimondani:
ha valaki ma a padláson talál egy köteg – akár 80 darab – ilyen újságot, ne abban reménykedjen, hogy most "megfogta az Isten lábát". Ezek nem befektetési darabok, nem eredeti lapszámok.

De.

Gyűjtőként mást mondok.
Számomra ezek az újságok nagyon sokat érnek. Mert kérdéseket hordoznak. Mert elindítottak bennem egy nyolc évig tartó gondolkodást. Mert megmutatták, hogyan próbáltunk emlékezni a múltunkra – nem szövegen keresztül, hanem formában.

És van egy pont, ahol mégis felcsillan a szem.
Ha valakinek a Hadi Krónika teljes sorozata megvan, a hozzá tartozó összes melléklettel, újságreprodukcióval és poszterrel együtt, az már valóban egy különleges gyűjtemény. Nem pénzben mérhető. Hanem történetben.

Amikor egy újság nem hírt ír, hanem kérdést hordoz –
akkor már nem csak papír.

Hanem emlék.

#regiujsag #meselekmeg #papirbazartido #ujsagtortenet #hadikronika #emlekezet #replika #masolat #gyujtok #tortenetmeseles 

"Képzeld, apu…
a tanár néni elvette a Garfield-kártyáimat, és csak kedden kapom vissza.
Apu: addig biztos kiválogatja, ami hiányzik neki." 😼📚
Szerintetek ez melyik Móricka-lapban volt? 🤔😄

#valaholelkelkezdeni #garfieldgate #mórickalogika #családihumor

7 napja. 2026.01.24 - 2026. január 17.  Stube Étterem 

A 10-es út.
Forgalom. Stressz.
Ha kimondod azt, hogy Pilisvörösvár, nekem eddig ez jutott eszembe.

Pedig 18 évig a szomszéd faluban éltem –
és mint minden rendes szomszéd, én is Vörösvárt hibáztattam (egy darabig) mindenért. 😄

És persze valljuk be:
számtalan emlék köt ide.
Ásvány diszkó.
Első szerelmek.
Szakítások.
Rivalizálások.
És még rengeteg minden, ami a fiatalkorunk kötelező "élményszerzése" volt.
Aki ott volt, tudja. Aki nem, annak hiába meséled. 😉

Aztán pár hónapja elkezdtem hallani egy helyről.
Egy étteremről.
Egy pizzáról, amit nagyon dicsérnek.

A Stube-kisördög addig piszkált, míg végül kipróbáltuk.

Na most figyelj.

Ha létezik olyan, hogy étel-orgazmus, akkor ezt a pizzát kötelező átélned.
Őszinte. Brutálisan finom.
Olyan, amire hazafelé már visszagondolsz.

Egy apró megjegyzés a végére – lehet, hogy a kor beszél belőlem 😄 –
de egy kicsit… nagyon fáztunk.
Szóval ha legközelebb megyünk, pulcsi jön velünk.
A pizza miatt biztosan. 🍕

👉 Ez is egy olyan történet, amit jó volt megélni –
és amit érdemes továbbmesélni.

#StubeÉtterem #Pilisvörösvár #10esút #gasztroélmény #pizzaimádat #ételorgazmus #gasztrotörténet #mesélekmeg #regiujsag #időutazás #fiatalkor #ÁsványDiszkó #nosztalgia #régiemlékek #jóhelyek #magyarvendéglátás 

Valahol el kell kezdeni…
😅✅ lelkesedés

#valaholelkelkezdeni #instakezdet #elsőposzt 

"Szeretni valakit: nem hangos, csak örök." 

36 év telt el.
1990–2026.
És a föld még mindig megmozdul alattunk.
Tremors. 

Aki az én korosztályomból azt mondja, hogy nem emlékszik az Ahová lépek, szörny terem filmre, annak szerintem csak az idő szépít.
Mert ez a film ott volt mindannyiunk életében.

Nem tudom pontosan, hol láttam először.
Moziban?
Videókazettán?
Talán már másolt VHS-en.

De egy biztos: rengetegszer megnéztem.
És minden alkalommal működött.

A feszültség.
A humor.
Az a furcsa, föld alatti rettegés, ami miatt az ember hirtelen máshogy nézett a talajra a lába alatt.

Az igazi, klasszikus első rész számomra ma is az etalon.
A folytatások… hát igen.
A másodiknál már nagyon hiányzott Kevin Bacon – és vele együtt az az érzés is, amit az első adott.
Nem lett már ugyanaz.

De fontos kimondani:
ez a film nem egy ember miatt működött.

Kevin Bacon és Fred Ward együtt voltak azok, akik ezt az egészet elvitték a hátukon.
Két teljesen külön karakter, két külön világ – mégis tökéletes egyensúlyban.
Fred Ward hozta azt a nyers, földszagú tapasztalatot,
Kevin Bacon pedig azt a bizonytalanságot, amivel mind azonosulni tudtunk.

Ez a film miattuk lett az, ami.
A karaktereik nem játszottak – éltek ebben a világban.

Az viszont most, 36 évvel később lepett meg igazán, hogy

– hat részt is megélt a történet,
– és létezik képregényváltozata is: Tremors.

Ezt eddig csak sejtettem, de nem gondoltam volna, hogy valóban kézbe vehető formában is tovább él.

Az egész történet most azért került elő, mert megpróbáltam megmutatni a gyerekeimnek, milyen volt akkor félni egy filmtől.
Más tempó.
Más eszközök.
Más világ.

És közben rájöttem valamire:
nem csak egy filmről van szó.

Hanem egy korszakról.
Amikor egy VHS kazetta is elég volt ahhoz, hogy emléket csináljon.
Amikor egy film nem csak lement, hanem bennünk maradt.

Ezért szeretem ezeket elővenni.
Ezért keresem meg az újságot, a képregényt, a nyomát a papíron.

Mert ami egyszer megijesztett, megnevettetett, velünk nőtt fel –
az nem tűnik el.

Csak időnként
újra elő kell ásni a felszín alól.

#Tremors #AhovalLepekSzornyTerem #1990_2026 #36ev #VHSemlek #Videokazetta #Gyerekkor #Filmemlek #KevinBacon #FredWard #KlasszikusFilm #Retrofaktor #Kepregeny #FilmTortenet #Idoutazas #Nosztalgia #PapironMegmarad #Emlékek #EgyKorszak #RegiEmlékek 

Tegnap. 2026.01.21.
A régi újság apának emlék. Nekünk történet.

Megkérdeztem a kisfiamat és a kislányomat:
"Szerintetek mi az a regiujsag?"

Nem magyaráztam.
Nem segítettem.
Csak figyeltem.

És akkor rájöttem valamire.

A regiujsag nekik nem weboldal.
Nem újság.
Nem gyűjtemény.

Hanem apu.
Emlékek.
Beszélgetések.
Dátumok, amikhez történetek tartoznak.

A válaszaik nem pontosak.
Nem szabatosak.
De őszinték.

És talán ezek mondják el a legtöbbet arról,
mi is az a regiujsag valójában.

#regiujsag #mesélekmég #apaleszek #gyerekekszemével #emlékek #történetek #időutazás #család #őszinteség #papírbaZártIdő 

Ma. 2026.01.21.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. 

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok odáig,
hogy eladok egy könyvet.
Egy történetet.
Egy darabot magamból.

Most mégis megtörtént.
És furcsa érzés.
Egyszerre megható és nehezen felfogható.

Szeretném megköszönni a bizalmat mindenkinek,
aki nem csak megvásárolt egy könyvet,
hanem időt, figyelmet és nyitottságot is adott hozzá.

Ez most nem a számokról szól.
Hanem arról, hogy a történetek elindultak.

Köszönöm.
Megyünk tovább.

#mesélekmég #regiujsag #elsőkönyv #bizalom #hála #emlékezet #papírbazártidő #történetek #mérföldkő #múltésjelen 

9 éve.
2026 – 2017.
Mit jelent nekem a Savaria? 

Szinte mindent.

Ha nosztalgiázni támad kedvem, időutazni egy kicsit a saját életemben, elég csak körülnéznem a Savarián.
Olyan tárgyak között, amik gyerekkoromból ismerősek.
Amin ettem.
Amiben felnőttem.
Amit anyukám elővett egy ünnepen.
Amit már rég kidobtak volna – de itt még él.

A Savaria nem csak piactér.
Emlékek gyűjtőhelye.

És nekem azért is fontos, mert ez az az oldal, ahol az újságaim jó helyen vannak.
Ahol nem csak termékként kezelik őket, hanem megértik, hogy egy régi újság több annál.
Idő.
Gondolat.
Lenyomat.

Kilenc éve hirdetek itt.
Kilenc éve tapasztalom, hogy lehet korrektül, emberként, segítőkészen működni egy online térben.
Ez ritka.
És ezért érték.

A Savaria számomra nem csak eladás.
Hanem kapcsolat a múlttal.
És tisztelet azok felé, akik még ma is keresik benne önmagukat.

Köszönöm, Galéria Savaria, hogy vagytok. 🤍

#regiujsag #mesélekmég #időutazáspapíron #régiújság #emlékek #gyűjtőknek #nosztalgia #savaria #papírbazártidő #múltésjelen 

Ma. 2026.01.21. – Vélemény az újságokról 

Ma reggel is úgy indult minden, ahogy évek óta szinte hagyomány nálam.
Ha tehetem, megveszem a napilapokat.
Népszava. Nemzeti Sport. Magyar Nemzet.

Nem megszokásból.
Nem politikai hovatartozásból.
Hanem kíváncsiságból.

Tegnap viszont – bevallom, nagyon ritkán teszem – belenéztem egy Facebook-hozzászólásba.
És akkor döbbentem rá, mennyire félre tud csúszni minden.
Mintha attól, hogy egy újságot a kezembe veszek, már véleményt is ragasztanának rám.
Mintha attól, hogy elolvasok egy Népszavát, már állást foglalnék.

Ezt nagyon finoman kikérem magamnak.

Az újság számomra nem zászló.
Nem párt.
Hanem lenyomat.
Egy adott nap gondolatairól, félelmeiről, döntéseiről.

Ma például a leghitelesebb, legemberibb cikk számomra a Népszava mai számában volt:
"Végleg lakat a Szőlő utcán."

És igen.
Van róla véleményem.

Mert magyar vagyok.
Mert ember vagyok.
Mert apa vagyok.
Mert ebben az országban élek.

És ahogy olvasom ezeket a sorokat, óhatatlanul jönnek az emlékek.
2006.
Őszöd.
A kimondott mondatok.
És az, ami utána következett.

De fontos kimondani:
nem a Szőlő utcával kezdődött.

A bicskei botrányt követően már ki kellett volna mondani.
Akkor.
Időben.

Lehet, hogy már ott eljött volna az ideje kimondani:
"Hát elb*tuk."

Mert nem homokba dugott fejre van szükség.
Hanem felelősségre.
Gondolkodásra.
És arra, hogy merjünk szembenézni azzal, amit a saját újságjaink nap mint nap elénk tesznek.

Én ezért olvasom őket.
Nem azért, hogy vitatkozzak.
Hanem hogy emlékezzek, értsek, és kérdezni merjek.

Utószó
Ahogy lapozgattam a régi újságokat, eszembe jutott valami.
2006. szeptember 18-án a Magyar Nemzet még nem volt olyan befolyásoltság alatt, mint ma.
Akkor még megjelentek benne olyan hírek és hangok,
amelyek önmagukért beszéltek.
És ezt a korabeli lapszámok ma is bizonyítják.

Talán ezért is fontos megőrizni őket.
Hogy legyen mihez visszanyúlni,
amikor elbizonytalanodunk abban,
mit, miért és hogyan mondtunk ki egykor.

#mesélekmég #régiújság #napilapok #vélemény #gondolatok #emlékezet #időlenyomat #újságolvasás #reggelirutin #magyarvalóság #felelősség #kérdezniér #gondolkodjunk #nemfelejtek #regiujsag #regiujsaghu 

2026.01.20. – Egy gondolat a gyermekeimnek 

Ötvenhez közel végre megértettem: az ember valóban a saját kárán tanul.
Nem könyvből, nem tanácsból, hanem elesésekből.
A hibák fájnak, de irányt mutatnak.

Azt kívánom nektek, hogy kevesebbszer kelljen így tanulnotok.
És azt remélem, hogy a következő ötven év már könnyebb, tisztább és boldogabb lesz —
nekem.

Imádlak titeket. ❤️

#gyermekeimnek #apaigondolat #életleckék #ötvenhezközel #tanulás #család #szeretet #mesélekmég #regiujsag

🇬🇧 English

Close to fifty, I finally understood this truth: we mostly learn through our own mistakes.
Not from books or advice, but from falling and standing up again.
I hope you will need fewer of these lessons than I did.
And I hope the next fifty years will be lighter, clearer, and happier — for me.

I love you so much. ❤️

#fatherthoughts #lifelessons #family #love #reflection

🇩🇪 Deutsch

Mit fast fünfzig habe ich endlich verstanden:
Der Mensch lernt meist auf eigene Kosten.
Nicht aus Büchern oder Ratschlägen, sondern durch Hinfallen und Wiederaufstehen.

Ich wünsche euch, dass ihr weniger solcher Lektionen braucht als ich.
Und ich hoffe, dass die nächsten fünfzig Jahre leichter, klarer und glücklicher werden — für mich.

Ich liebe euch. ❤️

#gedanken #lebenserfahrung #familie #liebe #vatergedanken

Két éve.
2026.01.20 – 2024.06.20.
Azahriah. Hungária. Halott Pénz. ✔️ 

Hihetetlen élmény és komoly szakmai kihívás volt emeléstechnikai szakirányítóként – darukezelőként – belecsöppenni a rendezvények és koncertek építésének világába.

Tizenhat nap.
Mondhatnánk, hogy a kezelők rémálma. Feszített tempó, folyamatos koncentráció, felelősség minden mozdulatnál.
És mégis: az utolsó órákban, amikor minden a helyére kerül, amikor látod az embereken az örömöt és a megkönnyebbülést, akkor érzed meg igazán, hogy ezért az egészért megérte végigcsinálni.

Egy dolog viszont fájt.
Nagy csalódás volt számomra az egész munka emberi oldala.

Egy héttel korábban ott álltam, néztem a Hungária koncert építését, és tudtam: ez fantasztikus lesz.
Ezt szerettem volna megmutatni a gyerekeimnek. Nem kiváltságot kértem. Nem szívességet.
Csak annyit, hogy nekem és a családomnak legyen lehetőségünk ott állni a dühöngőben, ott, ahol napokon át dolgoztunk.

A jegyek végül megérkeztek.
Az előadás napján.
Szombaton, délután öt órakor.
E-mailben.

Ez sok mindent elmond.
A szakmai élmény megmarad. A büszkeség is.
De az ember ilyenkor megtanulja: nem minden csillogás mögött van valódi megbecsülés.

#emeléstechnika #darukezelő #szakmaimunka #kulisszákmögött #koncertépítés #keménymunka #élményéscsalódás #mögötteállunk #mesélekmég #regiujsag #életképek 

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját fotóim és újság gyűjteményem eredeti lapszámai. www.regiujsag.hu

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

Forrás – felhasznált videóanyag:
YouTube. Pártl Károly

Ma! 2026.01.20. – Emlékcunami 

Félelmetes, hogy az újságok között néha milyen apró dolgok bukkannak fel. Egy papírlap, egy ábra, egy matrica – és máris elindul az emlékcunami.
A videókazetták jutnak eszembe. Az esték, amikor újra és újra felcímkéztük a másolt kazettákat: filctollal, kapkodva, néha elírva, csak hogy tudjuk, mi van rajtuk. Mintha könyveket rendszereztünk volna egy polcon, címekkel és reménnyel, hogy egyszer majd újra elővesszük őket.

Nem volt tökéletes, nem volt digitális, de a miénk volt. Kézzel fogható idő.
És most, egy újság fölé hajolva, ugyanaz az érzés jön vissza: ahogy a múlt nem kérdez, csak megérint. És mesélni kezd.

#mesélekmég #emlékcunami #régiújság #papírbaZártIdő #időutazás #nosztalgia #videókazetta #VHS #kézzelírtEmlék #múltésjelen #családiemlék #regiujsaghu 

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját fotóim és újság gyűjteményem eredeti lapszámai. www.regiujsag.hu

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

62 ÉVE! – 2026.01.20. – 1964.06.09.
Walt Disney Comics and Stories 

Ez az képregény azért különösen érdekes számomra, mert egyszerre idegen és mégis ismerős.
1964-ben jelent meg, jóval azelőtt, hogy megszülettem volna – mégis, amikor a kezembe veszem, pontosan érzem, milyen világba nyitott ablakot.

Félelmetes belegondolni, hogy Amerikában már ekkor milyen színvonalú, összetett és vizuálisan erős képregényeket adtak ki. Nem csak rajzok voltak ezek, hanem történetek, karakterek, ritmus, humor és gondolkodásmód. Egy egész világ sűrűsödött össze néhány lapban.

Ezzel szemben nálunk ekkoriban még csak bontogattuk a szárnyainkat. A képregény mint műfaj épphogy megjelent az újságok hasábjain, sokszor magyarázkodva, sokszor lenézve. Még tanultuk, hogy egy történet nem csak szövegből állhat, hanem képből, mozdulatból, pillanatból is.

Ez a Disney-képregény ezért nem csak egy amerikai kiadvány.
Ez egy időkapszula. Egy bizonyíték arra, hogy a történetmesélés mennyire előrébb járt ott, és mennyire hosszú út vezetett addig, hogy mi is felfedezzük ezt a világot.

És bár nem éltem akkor, amikor megjelent, mégis hat rám.
Mert a jó történet nem kérdezi meg, mikor születtél – csak megszólít.

#mesélekmég #régiújság #képregény #walt_disney #időutazás #papírbazártidő #emlékek #történetmesélés #1964

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját fotóim és újság gyűjteményem eredeti lapszámai. www.regiujsag.hu

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

MA! – 2026.01.20.
Egy reggel, ahogy majdnem mindig. 

A reggeleink majdnem mindig ugyanígy indulnak. A gyerekekkel elsétálunk a közeli boltba, megvesszük a friss napi lapokat, és közben történik az, ami igazán számít: beszélgetünk. Nem csendben – hanem a megszokott módon. Kérdések, nevetés, tervek, álmok, és persze az örök megfigyelés, hogy apu honnan tudja, hogy hideg van? Onnan, hogy megfagy az orrszőrszála.

Ez a pár perc oda-vissza nem csak egy séta. Ez egy rituálé. Egy olyan szokás, ami nem minden nap adatik meg, de amikor igen, akkor pontosan ugyanazt jelenti. Mire hazaérünk, anyu már egy jó meleg teával vár minket, a nap pedig szinte észrevétlenül elindul.

Az újság ott van a kezemben, de az igazi történet nem a címlapon van. Hanem ezekben a majdnem mindennapos reggelekben, amik egyszer csak emlékké válnak.

#mesélekmég #majdnem_mindig #reggeli_rituálé #család #beszélgetés #apu_tapasztalat #hidegvan #regiujsag #mindennapi_emlék #papírba_zárt_idő

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját fotóim és újság gyűjteményem eredeti lapszámai. www.regiujsag.hu

30 ÉVE… 2026 / 1996
Ó, te Feri…

A minap egy Facebook-posztban láttam meg.
Egy mondat volt csak. Rövid. Rideg.
És mégis mindent elvett egy pillanatra.

Meghalt Pfeiffer Ferenc

a Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltóságtól.

Ott kezdődött minden számomra harminc éve.
Ott léptem be először abba a világba,
ahol az ember nem kérdez, csak megy.
Ott csináltam végig a hathetes alapfokút,
ott lettem tűzoltó – igazán.

És Feri…
Te mindig ott voltál.

Ó, te Feri, te nagy bagós.
Mindig ott lógott a cigaretta a szádban,
mintha hozzá tartozott volna az egyenruhához,
a szaghoz, a fáradtsághoz, a szolgálathoz.
Nem mondtál sokat,
de amikor igen, arra figyelt az ember.

Most meg csak egy hír lettél.
Egy sor egy hírfolyamban.
És én itt ülök,
és szorít valami a mellkasomban,
mert hirtelen rád szakadt az idő.

Nem beszéltünk rég.
Nem találkoztunk.
De ez nem számít.
Vannak emberek, akik nem tűnnek el azzal,
hogy elválik az életünk.

Te ilyen voltál.

Egy korszak.
Egy kezdet.
Egy arc abból az időből,
amikor még mindent komolyan vettünk,
és nem tudtuk, mennyit fog elvenni tőlünk ez a pálya.

Most már tudom.

Nyugodj békében, Feri.
Remélem, ott fent nincs füstérzékelő…
és ha van is,
te már tudod, mit kell vele csinálni.

#mesélekmég #emlék #tűzoltó #önkéntes #pilisvörösvár #egykezdet #búcsú #sohanemfelejtünk

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

22 ÉVE! – 2026.01.19. / 2004.03.04.
Fickóm, te kis kajlakutyám, hiányzol.

2004-ben hoztunk el téged.
Egy apró pillanat volt, mégis egy egész életre szólt.

Akkor értettem meg igazán, hogy egy kutya nem csak állat.
Társ.
Biztos pont.
Valaki, aki mindig ott van – kérdés, feltétel és magyarázat nélkül.

Te nem kérdeztél, csak jöttél velem.
Nem számított, milyen napom volt, milyen ember voltam éppen.
A hűséged állandó volt, az örömöd őszinte,
a jelenléted pedig olyan természetes volt,
mint a levegő.

2025-ben veszítettelek el.
Életem egyik legszomorúbb emléke ez.
Az a fajta fájdalom, amit nem lehet megszokni –
csak együtt élni vele.

Sok minden elmúlik az életben.
De az a szeretet, amit tőled kaptam,
nem halványul.
Csendben átalakul emlékké.

Hiányzol, Fickó
És mindig hiányozni fogsz. 🐾❤️

#mesélekmég #emlék #hűség #kutya #család #hiányzol #örökre

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

MA! 2026.01.17. – VALLOMÁS 

MA! 2026.01.17. – VALLOMÁS

Csak hogy megértsd, miért csinálom.
Nem a múlt miatt, hanem a családomért.
Azért, hogy a gyerekeim tudják, honnan jövünk.

Mesélek.
És a régi újságok dátumaival, képeivel, híreivel
te is újra átélheted ezt az érzést.
Egy napot. Egy pillanatot. Egy emléket.

Ha kézbe veszel egy régi lapszámot,
talán te is megtalálod benne azt a dátumot,
azt a mondatot, azt a képet,
ami visszavisz önmagadhoz.

Ezért csinálom.
Értük. És miattuk. ❤️

#vallomás #mesélekmég #család #emlékezet #papírbazártidő #időutazás #régiújság #örökség

20 ÉVE! 2026.01.14. – 2006.08.08. Műegyetem – lőtértűz

20 ÉVE! – 2026.01.14. – 2006.08.08.
Műegyetem – lőtértűz

Soha nem fogom elfelejteni azt a reggelt.
2006. augusztus 9-én mentem szolgálatba a Kosciuszkó Tádé utcai Roham 2 tűzoltó laktanyába.
Kiszálltam az autóból… és csak zokogó kollégákat láttam.
Sírás közben mondták ki azt a mondatot, amit egy tűzoltó soha nem akar hallani:

"Meghaltak. Nincsenek többé."

Heteknek kellett eltelnie, mire felfogtam, hogy ez nem rémálom.
Ez a valóság.
Három ember – barátok, társak, testvérek – nem jönnek többé vissza.

Ez az esemény lezárta a tűzoltó pályafutásomat.
Nem csak azért, mert elvesztettem azokat, akikkel együtt ettünk, nevettünk, dolgoztunk, kockáztattunk.
Hanem azért is, mert elvesztettem a hitemet a rendszerben.

Mi úgy mentünk be a füstbe, hogy ezt mondtuk:
"Ha te mész, én is megyek."

És ez nem frázis volt.
Ez azt jelentette, hogy ha kell, az életemet adom a társamért.
A kollégámért.
A barátomért.
A hazámért.

Húsz év távlatából már ki tudom mondani:
ami ott történt, nem baleset volt. Hanem szakmai kudarc.

Ha akkor a vezetés a tapasztalatot tette volna első helyre,
ha nem a diploma és nem a kapcsolatok döntöttek volna,
hanem az, hogy ki mit látott már éles helyzetben,
akkor három kivételes ember ma is élne.

Ez a tűz nem csak egy épületet égetett ki.
Ez egy közösséget, egy hitet, egy életet rombolt le bennem.

És most csak ennyit tudok mondani nekik:
Szent Flórián és az angyalok kísérjék az utatokat.
Mi itt maradtunk. Ti pedig örökre velünk vagytok.

#Roham2 #Műegyetem #Lőtértűz #2006 #SohaNemFelejtjük #Tűzoltók #Elesettek #Emlékezet #PapírbaZártIdő #MesélekMég #Bajtársiasság #Hőseink #SzentFlórián #IdőNemGyógyít

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját fotóim és újság gyűjteményem eredeti lapszámai. www.regiujsag.hu

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

Forrás – felhasznált videóanyag:
YouTube. Lánglovagok

2026.01.13. – Egy gondolat a képről (Budapest, VÁR)

BUDAPEST, VÁR.
Egy nagy, látszólag egészséges fát emeltek ki daruval (2025.10.23.). A mérete alapján régóta állhatott ott, része volt a város képének, a mindennapoknak. Közelebbről derült ki, hogy tiszafa – mérgező növény, ezért városi környezetben kockázatot jelenthet. Szakmailag lehet rá magyarázat.
Mégis furcsa érzés látni, amikor egy évek óta ott élő fa egyik napról a másikra eltűnik.

Budapest, ahogy az ember is, akkor marad élhető, ha nem csak azt nézi, mi a praktikus most, hanem azt is, mi hordoz időt, múltat, történetet. Egy fa nem csak növény. Egy fa évek, árnyék, emlék.

Remélem, nem a neve miatt szedték ki.

95 ÉVE! – 2026.01.13. – 1931.09.14. Biatorbágy – Matuska Szilveszter merénylete

95 ÉVE! – 2026.01.13. – 1931.09.14.
Biatorbágy – Matuska Szilveszter merénylete

Ha kimondjuk: Biatorbágy, ha kimondjuk: Matuska Szilveszter – akkor Magyarország egyik legsötétebb éjszakája jut eszünkbe.
1931 szeptemberében egy ember felrobbantotta a vasúti hidat, amikor a vonat éppen áthaladt rajta. Kocsik zuhantak a mélybe, emberek tűntek el egyetlen pillanat alatt. Egy ország döbbent csendben állt.

A Reggeli Újság eredeti lapszáma nemcsak a dátumot és a helyszínt őrzi.
Ott vannak benne a túlélők beszámolói, a mentés részletei, és ami a legmegrázóbb:
a halálos áldozatok névsora – embereké, akik akkor és ott még éltek, szerettek, terveztek… és akiket ma már csak a papír tart meg.

És ahányszor kézbe veszem ezt az újságot, nem szégyellem:
könnyek hullanak a szememből.
Mert nem számok ezek, nem statisztikák – hanem életek, megszakított sorsok, családok, amelyek azon az éjszakán örökre megváltoztak.

Egy ilyen lapszámot tartani a kezemben nem egyszerű olvasás.
Ez találkozás azokkal, akik azon az éjszakán nem tértek haza.
És emlékeztető arra, hogy a történelem nem fejezetekből áll – hanem emberekből.

Ezért őrzöm.
Ezért mutatom meg.
Hogy ne tűnjenek el újra – most már a feledésben.

#biatorbágy #matuskaszilveszter #reggeliújság #eredetilapszám #történelemkézbentartva #papírba_zárt_idő #mesélekmég #magyar_történelem #emlékezet #sohanemfelejtjük

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját gyűjteményem eredeti lapszáma. www.regiujsag.hu

Forrás – felhasznált képanyag:
WikipédiA, a szabad enciklopédia. WikipédiA

Forrás – felhasznált képanyag:
Arcanum digitalizált archívuma. www.arcanum.com

Forrás – felhasznált videóanyag:
YouTube. Időutazó

3 ÉVE! 2026.01.12. – 2023.04.08. "Ady Endre" úszódaru

3 ÉVE! – 2026.01.12. – 2023.04.08.

"Ady Endre" úszódaru

Munkám során sok szépet és sok nehézséget láttam,
de olyan élmény kevés adódott, mint amikor felmehettem erre a csodálatos hajóra.

Az "Ady Endre" egy Ganz-gyártású úszódaru, 1946-ban épült,
amely a 20. század közepén a Dunán dolgozott –
segítve a hajók rakodását, és főleg
a háborúban lerombolt hidak újjáépítését.

Amikor a fedélzetén álltam,
nem csak a vas és a csavarok súlyát éreztem.
Megéreztem azokat az éveket is,
amikor az ország még nagy technológiát tudott alkotni
– olyat, ami emberek és gépek együttműködésével
emelt vissza hidakat a folyó fölé.

Ez a daru nem csupán acél és olaj.
Ez egy emlék.
Egy korszak lenyomata.
Egy idő, amikor hittek abban, hogy a romokból is lehet újat építeni.

És amikor leszálltam róla,
nem arra gondoltam, mennyire erős,
hanem arra, hogy ezt valaha mi MAGYAROK építettük.

papirbazartido #meselekmeg #egyújságegyemlék #AdyEndre #úszódaru #Ganz #Duna #technikatörténet #emlékezet #ipartörténet #regiujsag #idoutazas

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját gyűjteményem eredeti lapszámai és az Arcanum digitalizált archívuma. 

81 ÉVE! 2026.01.10 – 1945.07.16. Amikor a csokoládé csomagolása hordozta a történelem híreit.

81 ÉVE! – 2026.01.10 – 1945.07.16. Amikor a csokoládé csomagolása hordozta a történelem híreit.

Nem a cím a legkülönösebb ebben az újságban.
Nem is a politika.

Hanem a papír.

Amikor először megfordítottam ezt a lapszámot, nem csak az öregedett nyomdafesték illata csapott meg, hanem egy ismerős minta is.
Csokoládépapír.
A Szerencsi csokigyár csomagolópapírja.

A háború után nem volt újságpapír.
Nem volt rendes nyomdaanyag.
Amit találtak, arra nyomtattak.

Ez a lapszám így lett egyszerre újság és csokipapír.
Egy ország próbálta elmondani, mi történt — abból, ami megmaradt.

Az egyik oldalon a jövőről szóló nagy szavak.
A másikon egy békebeli csokoládé emléke.

Nekem ez a lapszám nem politikát jelent.
Hanem azt a pillanatot, amikor egy megtört ország a maradékból próbált újra megszólalni.

És ahogy a kezembe veszem ezt a papírt, nem a híreket hallom.
Hanem azokat az embereket, akik akkor éltek, túléltek, és reménykedtek.

#PapírbaZártIdő #MesélekMég #EgyÚjságEgyNapEgyEmlék #1945 #SzerencsiCsokoládé #HáborúUtán #Emlékezet #RégiÚjság #regiujsag

MA! 13 ÉVE! 39 ÉVE! 2026.01.08. - 2013.03.15. – 1987.01.13. Három dátum. Három emlék. Egy közös tél.

Három dátum. Három emlék. Egy közös tél.

Van egy szokásom. Lesétálok a közeli boltba, és megveszem a friss napilapokat. Ugyanaz a mozdulat évről évre. Kinyitom az újságot, belenézek a hírekbe, és néha nem is a sorok érdekesek igazán, hanem az, amit elindítanak bennem.

Most három dátum jutott eszembe. 

2026. január 8.

Ma pedig öröm van bennem. Azért, mert ti is átélhettétek azt az élményt, amit a hó jelent. A csodát, a csendet, az összebújást, a lelassulást. Nem ugyanúgy, mint én akkor régen, de épp ez benne a szép. A tél ugyanaz, az emlékek mindig mások. És most már ezek az emlékek is a tiétek.

2013. március 15.

Felnőttként már másként néztem a havat. Aznap nemcsak az ünnep volt különleges, hanem az is, amit az időjárás hozott. A leeső hó mennyisége izgalmat, aggodalmat, felelősséget jelentett. Anyukátokkal együtt figyeltük, mi történik körülöttünk. Már nem játszani kellett a hóban, hanem alkalmazkodni hozzá. Ugyanaz a fehér táj, mégis teljesen más érzések.

1987. január 13.

Iskolás voltam. Az a tél nemcsak hideg volt, hanem emlékezetes is. Miklós bácsinak köszönhetően jégpályánk lett, és mi úgy éreztük, az egész világ a miénk. Nevetés, csúszkálás, szabadság. Aztán ott volt a szomszéd fiú is, aki olyan szerencsétlenül esett el a jégen, hogy a fogai örökre emlékeztettek minket arra: a tél gyönyörű, de veszélyes is tud lenni. Gyerekfejjel tanultunk meg tisztelni valamit, ami egyszerre adott örömöt és leckét.

Három dátum. Három történet.

Ugyanaz a hó, más élethelyzetek.
És közben észrevétlenül múlik az idő – papírba zárva, emlékekké formálva.

#papirbazartido #meselekmeg #egyujjagyeemlek #haromdatum #haromemlek #tel #ho #emlekezet #csalad #gyerekkor #multesjelen #regiujsag #idoutazas #emlekek

80 ÉVE! 2026.01.08. – 1946.12. Siess! Adj! Segíts!

80 ÉVE
2026.01.08. – 1946.12.
Siess! Adj! Segíts!
A II. világháború következményei egy újság lapjain.

Félelmetes érzés, amikor egy eredeti lapszámot veszek a kezembe.
Nem csak papír. Nem csak betűk.

A nagyszüleim, a szüleim által elmesélt történetek egyszerre kelnek életre.
Ahogy olvasom a sorokat, a fejemben képek jelennek meg:
azok, amiket láttam,
amiket hallottam,
amikről tanultam –
és amikhez most hirtelen arcok, sorsok, emberi történetek társulnak.

Ez az újság nem mesél szépítve.
Ez emlékeztet.
Arra, hogy milyen következményei voltak a háborúnak.
És arra is, hogy ezek az emlékek még mindig velünk élnek –
csak néha egy régi lapszám kell hozzá, hogy újra megszólaljanak.

Papírba zárt idő. Mesélek még.

#regiujsag #PapírbaZártIdő #MesélekMég #EredetiÚjság #Történelem #Emlékek #IIvilágháború #CsaládiTörténetek #Időutazás

Egy újság, ami nem hagy felejteni. 

106 ÉVE! 2026.01.07. – 1920.11.28. Ó Sopron, te csodálatos város!

106 ÉVE!
2026.01.07. – 1920.11.28.
Ó Sopron, te csodálatos város!

Talán azért, mert a kedvencünk.
Vagy mert azzá vált az évek alatt.
Szerintem igen.

Amikor a kezembe veszek egy olyan újságot,
amely erre a napra emlékeztet,
mindig visszavisz oda,
ahol együtt jártunk.

A medencéből nyíló kilátásra.
A városra, ahogy elterül alattunk.
És a ragyogó Tűztoronyra,
amely akkor is, most is
őrzi Sopront.

Egy újság.
Egy dátum.
Egy város, ami emlék marad.

#Sopron #Tűztorony #emlékezet #mesélekmég #papírbazártidő #régiújság #időutazás #kedvencvàros #egyújságegyemlék

A város, ahová mindig visszatérünk. 

11 ÉVE! 2026.01.05. – 2015.10.22. USA Today & Vissza a jövőbe!

11 ÉVE!
2026.01.05. – 2015.10.22.
USA Today & Vissza a jövőbe!

A nagy kedvencem.
Olyan, amit soha nem lehet megunni.

De majd egyszer rájöttök…
a jövőben.

Vissza a jövőbe II. (Back to the Future Part II) 

Egy újság a jövőről – ma már a múltból. 

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

2 ÉVE! 2026.01.04. – 2024.08.16-30. SZÜLETÉSNAPOK LAPJAI KIÁLLÍTÁS

2 éve!
2026.01.04. – visszatekintés a 2024.08.16–30.
"Születésnapok lapjai" kiállításra

Mondhatnám úgy is: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiállítás,
ami a régi újságokról szólt – és rólam.

Fantasztikus élmény volt már a készülődés is, maga a kiállítás pedig különösen.
A legszebb az volt, hogy a családomat láttam: jobban izgultak, mint én.

Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget a Gerenday Közösségi Ház (Lábatlan) vezetőjének,
Szabó Ildikónak, hogy teret adott ennek az időutazásnak.

Az újságok nemcsak papírlapok.
Emlékek. Történetek. Kapcsolódások múlt és jelen között.

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

70 ÉVE! 2026.01.03. - 1956.02.01 – Egy könyvbe vésett emlék

Egy könyvbe vésett emlék

Ez a történet nem egy újsággal kezdődik.
Hanem egy könyvbe írt sorral.

Egy bejegyzéssel, amely emlékeket hívott elő.
Olyanokat, amelyekről az ember azt hiszi, már rég elcsendesedtek.

Ez a bejegyzés két dologra emlékeztetett:
nagyapámra – és az ő imádott traktorára.

Emlékeztetett arra, hogy a vér nem válik vízzé.

Nagyapám éveken keresztül hordózhatta ki azokat az újságokat,
amelyek akkoriban mindennaposak voltak:
a Szabad Nép, valamint a Tartós békéért, népi demokráciáért című lapokat.

Számára ezek nem egyszerű papírok voltak.
Feladatok voltak. Munka. Kötelesség.
És ma már: családi emlékek.

A traktor is ilyen volt.
Nem egy gép.
Hanem a mindennapok része.
A munka, a kitartás és a gondoskodás jelképe.

Egy szomorú családi esemény kapcsán jutottam ehhez a könyvhöz.
És amikor elolvastam a benne található bejegyzést,
akkor értettem meg igazán,
miért hordoznak az újságok emlékeket.

Nemcsak a hírek miatt.
Hanem a dátumok,
a képek,
a kézzel írt sorok miatt.

Mert ezek mögött mindig ott van egy élet.
Egy család.
Egy történet.

És akkor döbbentem rá újra:
az újság nem a múltról szól.
Hanem arról, hogyan él tovább bennünk.

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

20 ÉVE! 2026.01.03. - 2006.11.15. – Tűzoltóság. Miért is!

A Magyar Hírlap egyik lapszáma.
Egy újság, amely mindig felidézi bennem azokat az éveket,
amelyeket a tűzoltóságon töltöttem.

A képen én vagyok.
A tűzoltóságon töltött utolsó napjaim egyikén.

Akkor még nem tudtam,
hogy mennyire mélyen belém ivódik mindaz,
amit ott megéltem.
Ma már tudom.

Soha nem fogom elfelejteni azokat az éveket.
A tűzoltóság életem meghatározó része volt.
Talán ezért is történt,
hogy megvásároltam
azokat az újságokat,
amelyekben ráleltem hírekre, képekre,
olyan események lenyomataira,
amelyeket én magam éltem át személyesen.

Egy újság.
Egy kép.
Egy emlék.

És egy életdarab,
amit nem lehet letenni.

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

2026.01.03. – Egy gondolat a képről

2026. január 3. – Egy gondolat a képről

Van valami ezen a képen, amit nem értek.
Ha emberek vagyunk, miért tekintenek ránk így?

Értem, mit jelent a felirat.
Értem a funkciót, az indoklást, a magyarázatot.
De nem hiszem el, hogy ne létezne olyan megoldás, amely a sürgősségi szállítást más formában végzi, anélkül, hogy közben elvenné az emberség érzetét.

Mert vannak helyzetek, ahol nem "áru" van jelen, hanem ember.

És ezt nem lenne szabad elfelejteni!

2025.12.31 Egy gondolat a családomnak

🇭🇺 Egy gondolat a családomnak

Amikor a múltamról írok, nem azért teszem, mert minden könnyű volt.
Hanem azért, mert minden számított.

Voltak napok, amelyek formáltak. Voltak pillanatok, amelyek próbára tettek.
És voltak emlékek, amelyek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok.

Az újságok segítenek emlékezni a világra. De ti vagytok azok, akik értelmet adnak annak, hogy miért őrzöm meg mindezt.

Ha egyszer ezeket a sorokat olvassátok, nem azt szeretném, hogy mindent megértsetek.
Csak azt, hogy tudjátok: amit megéltem, abból épült fel az a szeretet, amit ma nektek adok tovább.

27 ÉVE! 2025.12.31. - 1999.12.15. Riasztás tűz a Budapest Sportcsarnokban

1999.12.15. – 05:11 Egy újság. Egy nap. Egy emlék. Riasztás: tűz a Budapest Sportcsarnokban.

Pár perccel később megérkeztünk… és akkor szembesültünk a valósággal. Ez nem gyakorlat volt. Nem álom.
A Sportcsarnok tényleg égett.

Huszonhat év telt el azóta. Még ma is megborzongok, ha felidézem.
És még ma is büszkeséggel tölt el, hogy ott lehettem a Roham 2 szolgálatában.

Fiúk, jó volt veletek szolgálni.

Az ilyen pillanatokat nem felejti el az ember. És pontosan ezért fontosak nekem az újságok is.

Egy korabeli lapszám nem csak híreket őriz. Őriz egy napot. Egy korszakot. Egy érzést.
És néha olyan emlékeket hív vissza, amik örökre bennünk maradnak.

Ez a bejegyzés azért született, hogy megmaradjon. Hogy emlékeztessen. Hogy továbbadható legyen.

Mesélek még.

#regiujsag #egyújságegyemlék #BudapestSportcsarnok #1999 #tűzoltók #szolgálat #Roham2 #emlék #időutazás #papírbazártIdő #mesélekMég #newspaper #memory #timetravel #zeitung #erinnerung #zeitreise

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját újság gyűjteményem eredeti lapszámai. www.regiujsag.hu

Forrás – felhasznált videóanyag:
YouTube. Katasztrófavédelem Hivatalos

📩 A regiujsag-gal kapcsolatos kérdéseket a regiujsag@gmail.com e-mail címre lehet elküldeni.