Mesélek még

Ez az oldal nem hírekről szól. És nem is puszta emlékekről.

Itt egy újság és egy megélt nap találkozik. Egy dátum, amelyhez történet tartozik.
Egy lapszám, amely nemcsak azt mutatja, mi történt a világban, hanem azt is, hol voltam én akkor, mit éltem át, mire emlékszem.

A "Mesélek még" bejegyzéseiben gyakran ritka, nehezen fellelhető újságok is előkerülnek – olyan lapszámok, amelyek ma már alig láthatók, mégis sokat mesélnek egy korról, egy hangulatról, egy pillanatról.

Ezek az írások nem időrendben olvasandók. Minden történet önálló. Egy pillanat a múltból – papírba zárva.

Azért írom le őket, hogy megmaradjanak. Hogy továbbadhatóak legyenek. És hogy a gyermekeim – a dátumokon keresztül – megismerjék a múltamat és a gondolataimat.

Ha időutazásra vágysz, itt jó helyen jársz.

Mesélek még.

3 ÉVE! 2026.01.12. – 2023.04.08. "Ady Endre" úszódaru

3 ÉVE! – 2026.01.12. – 2023.04.08.

"Ady Endre" úszódaru

Munkám során sok szépet és sok nehézséget láttam,
de olyan élmény kevés adódott, mint amikor felmehettem erre a csodálatos hajóra.

Az "Ady Endre" egy Ganz-gyártású úszódaru, 1946-ban épült,
amely a 20. század közepén a Dunán dolgozott –
segítve a hajók rakodását, és főleg
a háborúban lerombolt hidak újjáépítését.

Amikor a fedélzetén álltam,
nem csak a vas és a csavarok súlyát éreztem.
Megéreztem azokat az éveket is,
amikor az ország még nagy technológiát tudott alkotni
– olyat, ami emberek és gépek együttműködésével
emelt vissza hidakat a folyó fölé.

Ez a daru nem csupán acél és olaj.
Ez egy emlék.
Egy korszak lenyomata.
Egy idő, amikor hittek abban, hogy a romokból is lehet újat építeni.

És amikor leszálltam róla,
nem arra gondoltam, mennyire erős,
hanem arra, hogy ezt valaha mi MAGYAROK építettük.

papirbazartido #meselekmeg #egyújságegyemlék #AdyEndre #úszódaru #Ganz #Duna #technikatörténet #emlékezet #ipartörténet #regiujsag #idoutazas

Forrás – felhasznált képanyag:
Saját gyűjteményem eredeti lapszámai és az Arcanum digitalizált archívuma. 

81 ÉVE! 2026.01.10 – 1945.07.16. Amikor a csokoládé csomagolása hordozta a történelem híreit.

81 ÉVE! – 2026.01.10 – 1945.07.16. Amikor a csokoládé csomagolása hordozta a történelem híreit.

Nem a cím a legkülönösebb ebben az újságban.
Nem is a politika.

Hanem a papír.

Amikor először megfordítottam ezt a lapszámot, nem csak az öregedett nyomdafesték illata csapott meg, hanem egy ismerős minta is.
Csokoládépapír.
A Szerencsi csokigyár csomagolópapírja.

A háború után nem volt újságpapír.
Nem volt rendes nyomdaanyag.
Amit találtak, arra nyomtattak.

Ez a lapszám így lett egyszerre újság és csokipapír.
Egy ország próbálta elmondani, mi történt — abból, ami megmaradt.

Az egyik oldalon a jövőről szóló nagy szavak.
A másikon egy békebeli csokoládé emléke.

Nekem ez a lapszám nem politikát jelent.
Hanem azt a pillanatot, amikor egy megtört ország a maradékból próbált újra megszólalni.

És ahogy a kezembe veszem ezt a papírt, nem a híreket hallom.
Hanem azokat az embereket, akik akkor éltek, túléltek, és reménykedtek.

#PapírbaZártIdő #MesélekMég #EgyÚjságEgyNapEgyEmlék #1945 #SzerencsiCsokoládé #HáborúUtán #Emlékezet #RégiÚjság #regiujsag

MA! 13 ÉVE! 39 ÉVE! 2026.01.08. - 2013.03.15. – 1987.01.13. Három dátum. Három emlék. Egy közös tél.

Három dátum. Három emlék. Egy közös tél.

Van egy szokásom. Lesétálok a közeli boltba, és megveszem a friss napilapokat. Ugyanaz a mozdulat évről évre. Kinyitom az újságot, belenézek a hírekbe, és néha nem is a sorok érdekesek igazán, hanem az, amit elindítanak bennem.

Most három dátum jutott eszembe. 

2026. január 8.

Ma pedig öröm van bennem. Azért, mert ti is átélhettétek azt az élményt, amit a hó jelent. A csodát, a csendet, az összebújást, a lelassulást. Nem ugyanúgy, mint én akkor régen, de épp ez benne a szép. A tél ugyanaz, az emlékek mindig mások. És most már ezek az emlékek is a tiétek.

2013. március 15.

Felnőttként már másként néztem a havat. Aznap nemcsak az ünnep volt különleges, hanem az is, amit az időjárás hozott. A leeső hó mennyisége izgalmat, aggodalmat, felelősséget jelentett. Anyukátokkal együtt figyeltük, mi történik körülöttünk. Már nem játszani kellett a hóban, hanem alkalmazkodni hozzá. Ugyanaz a fehér táj, mégis teljesen más érzések.

1987. január 13.

Iskolás voltam. Az a tél nemcsak hideg volt, hanem emlékezetes is. Miklós bácsinak köszönhetően jégpályánk lett, és mi úgy éreztük, az egész világ a miénk. Nevetés, csúszkálás, szabadság. Aztán ott volt a szomszéd fiú is, aki olyan szerencsétlenül esett el a jégen, hogy a fogai örökre emlékeztettek minket arra: a tél gyönyörű, de veszélyes is tud lenni. Gyerekfejjel tanultunk meg tisztelni valamit, ami egyszerre adott örömöt és leckét.

Három dátum. Három történet.

Ugyanaz a hó, más élethelyzetek.
És közben észrevétlenül múlik az idő – papírba zárva, emlékekké formálva.

#papirbazartido #meselekmeg #egyujjagyeemlek #haromdatum #haromemlek #tel #ho #emlekezet #csalad #gyerekkor #multesjelen #regiujsag #idoutazas #emlekek

80 ÉVE! 2026.01.08. – 1946.12. Siess! Adj! Segíts!

80 ÉVE
2026.01.08. – 1946.12.
Siess! Adj! Segíts!
A II. világháború következményei egy újság lapjain.

Félelmetes érzés, amikor egy eredeti lapszámot veszek a kezembe.
Nem csak papír. Nem csak betűk.

A nagyszüleim, a szüleim által elmesélt történetek egyszerre kelnek életre.
Ahogy olvasom a sorokat, a fejemben képek jelennek meg:
azok, amiket láttam,
amiket hallottam,
amikről tanultam –
és amikhez most hirtelen arcok, sorsok, emberi történetek társulnak.

Ez az újság nem mesél szépítve.
Ez emlékeztet.
Arra, hogy milyen következményei voltak a háborúnak.
És arra is, hogy ezek az emlékek még mindig velünk élnek –
csak néha egy régi lapszám kell hozzá, hogy újra megszólaljanak.

Papírba zárt idő. Mesélek még.

#regiujsag #PapírbaZártIdő #MesélekMég #EredetiÚjság #Történelem #Emlékek #IIvilágháború #CsaládiTörténetek #Időutazás

Egy újság, ami nem hagy felejteni. 

106 ÉVE! 2026.01.07. – 1920.11.28. Ó Sopron, te csodálatos város!

106 ÉVE!
2026.01.07. – 1920.11.28.
Ó Sopron, te csodálatos város!

Talán azért, mert a kedvencünk.
Vagy mert azzá vált az évek alatt.
Szerintem igen.

Amikor a kezembe veszek egy olyan újságot,
amely erre a napra emlékeztet,
mindig visszavisz oda,
ahol együtt jártunk.

A medencéből nyíló kilátásra.
A városra, ahogy elterül alattunk.
És a ragyogó Tűztoronyra,
amely akkor is, most is
őrzi Sopront.

Egy újság.
Egy dátum.
Egy város, ami emlék marad.

#Sopron #Tűztorony #emlékezet #mesélekmég #papírbazártidő #régiújság #időutazás #kedvencvàros #egyújságegyemlék

A város, ahová mindig visszatérünk. 

11 ÉVE! 2026.01.05. – 2015.10.22. USA Today & Vissza a jövőbe!

11 ÉVE!
2026.01.05. – 2015.10.22.
USA Today & Vissza a jövőbe!

A nagy kedvencem.
Olyan, amit soha nem lehet megunni.

De majd egyszer rájöttök…
a jövőben.

Vissza a jövőbe II. (Back to the Future Part II) 

Egy újság a jövőről – ma már a múltból. 

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

2 ÉVE! 2026.01.04. – 2024.08.16-30. SZÜLETÉSNAPOK LAPJAI KIÁLLÍTÁS

2 éve!
2026.01.04. – visszatekintés a 2024.08.16–30.
"Születésnapok lapjai" kiállításra

Mondhatnám úgy is: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiállítás,
ami a régi újságokról szólt – és rólam.

Fantasztikus élmény volt már a készülődés is, maga a kiállítás pedig különösen.
A legszebb az volt, hogy a családomat láttam: jobban izgultak, mint én.

Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget a Gerenday Közösségi Ház (Lábatlan) vezetőjének,
Szabó Ildikónak, hogy teret adott ennek az időutazásnak.

Az újságok nemcsak papírlapok.
Emlékek. Történetek. Kapcsolódások múlt és jelen között.

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

70 ÉVE! 2026.01.03. - 1956.02.01 – Egy könyvbe vésett emlék

Egy könyvbe vésett emlék

Ez a történet nem egy újsággal kezdődik.
Hanem egy könyvbe írt sorral.

Egy bejegyzéssel, amely emlékeket hívott elő.
Olyanokat, amelyekről az ember azt hiszi, már rég elcsendesedtek.

Ez a bejegyzés két dologra emlékeztetett:
nagyapámra – és az ő imádott traktorára.

Emlékeztetett arra, hogy a vér nem válik vízzé.

Nagyapám éveken keresztül hordózhatta ki azokat az újságokat,
amelyek akkoriban mindennaposak voltak:
a Szabad Nép, valamint a Tartós békéért, népi demokráciáért című lapokat.

Számára ezek nem egyszerű papírok voltak.
Feladatok voltak. Munka. Kötelesség.
És ma már: családi emlékek.

A traktor is ilyen volt.
Nem egy gép.
Hanem a mindennapok része.
A munka, a kitartás és a gondoskodás jelképe.

Egy szomorú családi esemény kapcsán jutottam ehhez a könyvhöz.
És amikor elolvastam a benne található bejegyzést,
akkor értettem meg igazán,
miért hordoznak az újságok emlékeket.

Nemcsak a hírek miatt.
Hanem a dátumok,
a képek,
a kézzel írt sorok miatt.

Mert ezek mögött mindig ott van egy élet.
Egy család.
Egy történet.

És akkor döbbentem rá újra:
az újság nem a múltról szól.
Hanem arról, hogyan él tovább bennünk.

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

20 ÉVE! 2026.01.03. - 2006.11.15. – Tűzoltóság. Miért is!

A Magyar Hírlap egyik lapszáma.
Egy újság, amely mindig felidézi bennem azokat az éveket,
amelyeket a tűzoltóságon töltöttem.

A képen én vagyok.
A tűzoltóságon töltött utolsó napjaim egyikén.

Akkor még nem tudtam,
hogy mennyire mélyen belém ivódik mindaz,
amit ott megéltem.
Ma már tudom.

Soha nem fogom elfelejteni azokat az éveket.
A tűzoltóság életem meghatározó része volt.
Talán ezért is történt,
hogy megvásároltam
azokat az újságokat,
amelyekben ráleltem hírekre, képekre,
olyan események lenyomataira,
amelyeket én magam éltem át személyesen.

Egy újság.
Egy kép.
Egy emlék.

És egy életdarab,
amit nem lehet letenni.

📘 Egy könyv készül. Megélt napok. Régi újságok. Megmaradó emlékek.

Papírba zárt idő – Mesélek még

2026.01.03. – Egy gondolat a képről

2026. január 3. – Egy gondolat a képről

Van valami ezen a képen, amit nem értek.
Ha emberek vagyunk, miért tekintenek ránk így?

Értem, mit jelent a felirat.
Értem a funkciót, az indoklást, a magyarázatot.
De nem hiszem el, hogy ne létezne olyan megoldás, amely a sürgősségi szállítást más formában végzi, anélkül, hogy közben elvenné az emberség érzetét.

Mert vannak helyzetek, ahol nem "áru" van jelen, hanem ember.

És ezt nem lenne szabad elfelejteni!

2025.12.31 Egy gondolat a családomnak

🇭🇺 Egy gondolat a családomnak

Amikor a múltamról írok, nem azért teszem, mert minden könnyű volt.
Hanem azért, mert minden számított.

Voltak napok, amelyek formáltak. Voltak pillanatok, amelyek próbára tettek.
És voltak emlékek, amelyek nélkül nem lennék az, aki ma vagyok.

Az újságok segítenek emlékezni a világra. De ti vagytok azok, akik értelmet adnak annak, hogy miért őrzöm meg mindezt.

Ha egyszer ezeket a sorokat olvassátok, nem azt szeretném, hogy mindent megértsetek.
Csak azt, hogy tudjátok: amit megéltem, abból épült fel az a szeretet, amit ma nektek adok tovább.

27 ÉVE! 2025.12.31. - 1999.12.15. Riasztás tűz a Budapest Sportcsarnokban

1999.12.15. – 05:11 Egy újság. Egy nap. Egy emlék. Riasztás: tűz a Budapest Sportcsarnokban.

Pár perccel később megérkeztünk… és akkor szembesültünk a valósággal. Ez nem gyakorlat volt. Nem álom.
A Sportcsarnok tényleg égett.

Huszonhat év telt el azóta. Még ma is megborzongok, ha felidézem.
És még ma is büszkeséggel tölt el, hogy ott lehettem a Roham 2 szolgálatában.

Fiúk, jó volt veletek szolgálni.

Az ilyen pillanatokat nem felejti el az ember. És pontosan ezért fontosak nekem az újságok is.

Egy korabeli lapszám nem csak híreket őriz. Őriz egy napot. Egy korszakot. Egy érzést.
És néha olyan emlékeket hív vissza, amik örökre bennünk maradnak.

Ez a bejegyzés azért született, hogy megmaradjon. Hogy emlékeztessen. Hogy továbbadható legyen.

Mesélek még.

#regiujsag #egyújságegyemlék #BudapestSportcsarnok #1999 #tűzoltók #szolgálat #Roham2 #emlék #időutazás #papírbazártIdő #mesélekMég #newspaper #memory #timetravel #zeitung #erinnerung #zeitreise

📩 A regiujsag-gal kapcsolatos kérdéseket a regiujsag@gmail.com e-mail címre lehet elküldeni.